Magaspart 

A svédországi Magaspart és a finnországi Merenkurkku-szigetvilág határokon átívelő természeti világörökségi helyszíne a Balti-tenger északi részén található. A szigetvilág körülbelül 5600 szigetből áll. Az utolsó jégkorszak vége óta (ami Skandináviában 9600 évvel ezelőtt történt) a szigetcsoport tengerszint feletti magassága folyamatosan és gyors ütemben nő. Ennek oka, hogy elolvadt a hatalmas súlyú jégtakaró, ami eddig a víz alá nyomta. Ennek a folyamatnak a hatására szigetek bukkannak elő, a meglévő szigetek és a félszigetek területe egyre nagyobb lesz, egyes öblökből tavak lesznek később pedig mocsarak és tőzeglápok. A Magaspartot szintén az olvadás és ennek következtében a új földdarabok kiemelkedése formálta. Jellegzetességei a tavak és az erdővel borított dombok. A térség eddig 285 métert emelkedett és ez a folyamat jelenleg is tart. A talaj évszázadonként 93 centimétert emelkedik, ami az eddig ismert legnagyobb mértékű emelkedés, így ezen a területen lehetőség nyílik a jégkorszak utáni földmozgások tanulmányozására.

Merenkurkku (magyar fordítása: a tenger torka) (svédül Norra Kvarken vagy csak Kvarken) a Botteni-öböl legkeskenyebb része,Selkämeri és Perämeri között, nagyjából a finn Vaasa és a svéd Umeå városok között található. Kb. 70–80 km széles, legnagyobb mélysége 20 méter. Merenkurkkunál a földfelszín évente kb. 8–9 mm-t emelkedik. Ha ez a tendencia töretlenül folytatódik, 2000 év múlva szárazföldi híd alakul ki a két ország között, és a Botteni-öböl északi része lefűződik a Balti-tengerről.

Merenkurkku szigetvilága 2006 februárjában került fel az UNESCO világörökséglistájára, mint Finnország első természeti öröksége. A listára, mint a már korábban is szereplő svéd Höga Kusten kiterjesztéseként vették fel, abból a tényből kiindulva, hogy ez a kettő együtt képviseli azt földtani egységet, ahol a Würm-glaciális utáni földkitüremkedés egyedülállóan megfigyelhető. A terület kb. 10 ezer éve szabadult fel a jég alól.