Struve földmérő vonal

A Világörökség listájára 2005-ben egy olyan tudománytechnikai helyszínt vettek fel, melynek felvételét tíz ország (Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Litvánia, Lettország, Fehéroroszország, Moldova és Ukrajna) együtt kérte. 

A védett földmérő vonal az 1800-as években keletkezett Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász munkájának eredményeként. A Földről már az 1500-as években joggal feltételezték, hogy gömb alakú. Isaac Newton az 1600-as években utalt rá, hogy ez a gömb a „sarkoknál” kissé lapos. A következő évszázadban Lappföldre és Peruba küldött kutatócsoportok bebizonyították e teória helyességét. Struve elhatározta, hogy háromszögelési technikával pontosan meghatározza a Föld nagyságát és formáját. A mérési munkálatokat 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később, 1855-ben fejezték be. A földmérő vonal a Fekete-tengertől a Jeges-tengerig terjed, 2820 km-en keresztül tíz országon át ível, 258 háromszögből és 265 pontból áll. A pontok közül a 34 legjobb állapotút, valamint a kultúrtörténeti szempontból legértékesebbeket választották ki védelem alá helyezendőnek. A vonal legészakibb pontja Norvégiában, Hammerfest közelében van, a legdélibb pedig Ukrajnában a Fekete-tengerpartján található. Struve és csapata mérési technikaként háromszögelést és csillagászati helymeghatározást használt. A mérések kimutatták, hogy 1 meridiánfokhoz tartozó ív hosszúsága a Fekete-tengernél kb. 400 méterrel hosszabb, mint a Jeges-tengernél.

A Struve vonal mérési eredményei meglepően pontosak még mai szemmel nézve is. Az alapos, jó minőségű eredményeket több tudományos munkához is felhasználták, a későbbiekben pedig példaként szolgált a háromszögeléstechnikában. Az érintett országokban jó alapot szolgáltatott az ezt követő térképészeti felmérésekhez. Finnországban az északi és déli háromszögelő-vonalakat a Struve földmérő vonal kötötte össze egészen az 1960-as évekig.

A 19. századra a háromszögeléses módszer módszer már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy rendszeresen alkalmazták a földméréseknél. Friedrich Georg Wilhelm von Struve német csillagász eldöntötte, hogy ezzel a módszerrel pontosan meghatározza a Föld formáját és nagyságát. A méréseket úgynevezett háromszögelési technikával, mérőpontok által meghatározott háromszöghálózat segítségével végezték. A munkát 1816-ban kezdték el és majdnem negyven évvel később 1855-ben fejezték be. A cél a tartui meridián, a Tartu városán áthaladó hosszúsági kör pontos megmérése volt. A tíz országon áthaladó földmérő vonal a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódik, hossza 2820 kilométer, 258 háromszögből és 265 felsőrendű és 60 alsórendű pontból áll. A telepített mérési pontokból napjainkra 34 maradt meg.