Kilenctüskés pikó

A kilenctüskés pikó (Pungitius pungitius) a sugarasúszójú halak osztályának a pikóalakúak rendjébe, ezen belül a pikófélék családjába tartozó faj.

Előfordulása: A kilenctüskés pikó előfordul az egész északi félteke belvízeiben és part menti vízeiben. A vizek elszennyeződése és lecsapolása miatt egyes helyeken megcsappant az állománya. Elterjedési területe Európában Hollandiától Észak-Oroszországig terjed, és magába foglalja a következő európai országokat: Csehország, Dánia, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia és Svédország. Európán kívül Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható.

Megjelenése: A hal testhossza 5-7 centiméter, legfeljebb 9 centiméter. Feje és teste pikkelyek nélküli. A teljesen kifejlett oldalvonal mentén és a faroknyélen körülbelül 10, gyengén ék alakba rendeződött csontlemezke van. A kilenctüskés pikónál a torokrész és mellrész az ívás időszakában a barnától a fényes feketéig változó színt kap. Hátán általában 9 tüske található, de vannak 12 tüskés példányok is.

Életmódja: Az állat kötetlen rajokban él, a mederfenék közelében. A hím csak az ívás idején válik helyhez kötötté. Tápláléka vízlakó gerinctelenek, alkalmanként vízinövények, halikra és halivadék. A kilenctüskés pikó legfőbb ellenségei a vidra, a vízicickány, a jégmadár, más vízimadarak és a nagyobb halak.

Alka

Az alka (Alca torda) a madarak osztályának a lilealakúak rendjébe, ezen belül az alkafélék családjába tartozó Alca madárnem egyetlen faja. Az alka megtalálható az Atlanti-óceán északi partvidékén, Skandináviában, Izlandon, Grönlandon és Északkelet-Kanadában;Helgolandon (Németország) is költ.

Megjelenése: Az alka hossza 37-39 centiméter, szárnyfesztávolsága 63-68 centiméter, míg testtömege körülbelül 700 gramm. Tollazata színe hasonlít a pingvinéhez, de télen, az álla és a melle felső része fehér színűvé válik.

Életmódja: Ősszel és télen egyesével vagy kis csoportokban keres táplálékot, a költési helyre általában mindegyik évben csak az a pár telepszik le. Fő tápláléka a homoki angolna és a kapelán, ezek megszerzését merüléssel és a lundák csőréből való kicsipéssel szerzik meg.

Szaporodása: Az alkák ivarérettségüket 3-5 évesen érik el, a költési időszak májusban kezdődik, de a madarak már februárban visszatérnek költőhelyeikre. A fészekaljban, amit csak egy sziklarepedésbe raknak 1 tojást tartalmaz, a tojások színe nagyon különböző: barna, beige, fehér vagy türkiz és rajtuk barna vagy fekete foltok vannak. A tojáson 35 nap kell kotlania, az alka szülőnek ahhoz, hogy kikeljen fiókája. Kikelés után körülbelül 18 nappal a fiókák még nem érték el méretüknek a negyedét, de azon az éjjelen elhagyják fészküket és beugornak a tengerbe, de ezután is a szülők gondoskodnak róluk.

Alpesi hófajd

Az alpesi hófajd vagy havasi hófajd (Lagopus mutus vagy Lagopus muta) a madarak osztályának a tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj. 

Előfordulása: Őshonos Alaszka és Kanada északi részein, Izlandon, a Spitzbergákon, Skandináviában, Szibéria északi területein a Bering-tengerig, a Kuril-szigeteken és Japánban. Megtalálható Skóciában, a Pireneusokban és az Alpokban is. Az erdőszéleket kedveli.

Megjelenése: Az alpesi hófajd hossza 34-38 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-60 centiméter és testtömege 450-550 gramm. Ez a madár időszakonként változtatja tolla színét. Nyáron a madár háta szürkésbarna mintázatú, ami jól álcázza a sziklák között. A hasa ilyenkor is fehér marad. Mindkét nemnek van vörös színű szemrózsája, de a kakassé feltűnőbb. A téli tollruha fehér, a kormánytollak feketék, ezért ülő helyzetben feketén szegélyezett a farok; a kakasnak fekete kantárja van. A hóval fedett tájon a tömött tollazat nemcsak hőszigetel, hanem álcáz is. Ősszön és tavaszon átmeneti a tollazat színe. A kakasok későbben vedlenek mint a tyúkok. A lába nagy és tollas, a puha hótakarón elosztják a madár súlyát, és megakadályozzák, hogy besüppedjen (hócipő-effektus); a tollak ezenkívül még melegen is tartják a lábat.

Életmódja: Magányos, de párzáskor több kakas és több tyúk összegyűlik. Tápláléka rügyek, hajtások és bogyók. Élettartama 4-5 év.

Szaporodása: Az alpesi hófajd ivarérettségét egyéves korban éri el. A költési szezon májustól júliusig tart, ebben az időben egyszer költ. Fészkét a talajra rakja. Egy fészekaljban 6-13 viszonylag nagy méretű, sötét foltos, rozsdássárga tojás van. Ezeken a tojó 24-26 napig kotlik. Szinte kikelés után, a fiókák elhagyják a fészket, de csak tíz hét múlva válnak önállóvá.

Búbos cinege

A búbos cinege (Lophophanes cristatus) a verébalakúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.

Megjelenése: Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll. A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10-13 gramm, hossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.

Életmódja: Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító.Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is. Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.

Szaporodása: A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.

Erdei sármány

Az erdei sármány (Emberiza rustica) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a sármányfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása: Norvégiában, Svédországban és Finnországban, valamint Ázsia északi részén költ, telelni délebbre vonul. Kóborló példányai eljutnak Európa más országaiba is.

Megjelenése: Testhossza 15 centiméter, testtömege 16-21 gramm. A hím hátoldala gesztenyebarna, fekete sávozással. A torka fehér és fehér szemfoltja van. Begyörve és farcsíkja rozsdabarna. Nyugalmi időben mindkét nem barnás.

Életmódja: Rovarokkal táplálkozik, de a magvakat is elfogyasztja.

Szaporodása: Fészekalja 4-6 tojásból áll.