Lappföldi cinege

A lappföldi cinege (Poecile cinctus) a verébalakúak rendjébe, ezen belül a cinegefélék családjábatartozó apró termetű madárfaj.

Előfordulása: Az északi félteke szubarktikus területeinek állandó madara. Európában a Skandináv-félszigeten, Ázsiában Szibériában és Mongóliában, Észak-Amerikában pedig Alaszkában és Kanada északnyugati részén fordul elő. Kizárólag fenyőerdőkben találkozhatunk vele.

Megjelenése: Közepes termetű cinegeféle, testhossza 13,5–14 centiméter, tömege 11–14,3 gramm. Háta és feje sötétbarna, arcfoltjai fehérek, a szárnytollak feketék, szélük világosabb. A hasa piszkos fehér vagy halvány barna.

Sárgacsőrű kenderike

A sárgacsőrű kenderike más néven téli kenderike (Carduelis flavirostris) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása: Európában Skandináviában, Írországban és Skóciában él. Ázsia nagy részén is előfordul. Száraz, nyílt füves területeken, törpenyíresekben, alpin réteken, ritkán tundrákon is előfordul.

Megjelenése: Testossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 22-24 centiméter, testtömege 13-18 gramm. A magevőkre jellemző kúpos csőrrelrendelkezik, mely sárga színű.

Életmódja: Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, fészkelés idején a fiókáit rovarokkal és pókokkal eteti.

Szaporodása: Többnyire talajon, vagy bokrok közé a tojó építi a fészket. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen a tojó költ 12-13 napig, a fiókák még két hétig fészeklakók.

Sordély

A sordély (Emberiza calandra) a madarak osztályának a verébalakúak rendjéhez, ezen belül a sármányfélék családjához tartozó Miliaria nem egyetlen faja.

Előfordulása: Afrika északnyugati részéről, Nyugat- és Közép-Európán át a Skandináv-félsziget déli partvidékéig és Ázsiának Törökországot, Irántmagába foglaló területén költ. Elsősorban sík vidéki faj, kisebb számban azonban domb- és hegyvidékeink szélső nyitott lejtőin, mintegy 400 m-es tengerszint feletti magasságig megtalálható.

Megjelenése: Testhossza 19 centiméter, szárnyfesztávolsága 26-32 centiméter, farka hossza 7 centiméter, testtömege 35-63 gramm, a hím nagyobb, mint a tojó. Háti oldalán az alapszíne földszínű barna, feketésbarna szárfoltokkal. Szemsávja és a halántékán keresztül húzódó alig látszó csík piszkosfehér; pofája és füle tájékán barnás alapszínen hosszanti sötétebb vonalak vannak, melyeket alulról ugyancsak sötéten vonalazott szennyesfehér sáv határol. Evező- és kormánytollai sötétbarnák, a tollak külső zászlóján keskeny világos szegéllyel. Szeme sötétbarna, csőre szarubarna, lába világos barnás hússzínű.

Életmódja: Nyáron részben rovarevők, máskor különféle gyomok, gabonafélék (búza, zab), és más gazdasági növények (köles, fénymag, mák) magvaival táplálkozik, valamint zöld növényi részeket (tyúkhúr, fiatal gabona) is elfogyaszt.

Szaporodása: Fészkét talajmélyedésbe a sűrű fű közé, olykor bokrok alá jól elrejtve építi a tojó. Ritkán előfordulhat a földtől 30–40 cm-es magasságban rakott fészek is. A fészek fűből és gyökérszálakból készíti, állati szőrökkel és tollakkal béleli. Fészekalja 4-5, néha azonban csak 2-3tojásból áll, második költésekor kevesebb tojást rak. E faj esetében is ismert a többnejűség. A költése átlagban 12 napig tart, mely a tojóra hárul. Fiókáit rovarokkal, tücskökkel, pókokkal táplálja. A fiókák 10-12 nap múlva hagyják el a fészket.

Szürke zsezse

A szürke zsezse (Carduelis hornemanni) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása: Skandinávia, Grönland, Ázsia és Észak-Amerika északi részén, tundrákon él. Rövidtávú vonuló.

Megjelenése: Testhossza 13-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-28 centiméter, testtömege 10-16 gramm. Homlokán vörös folt van, feje világosbarna, háta sötét, hasa világosszürke.

Életmódja: Magvakat fogyaszt, költési időben rovarokkal egészíti ki étrendjét.

Szaporodása: Fészke csésze alakú, melyet június folyamán a tojó készít el, bokrokra építve. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 11-12 napig kotlik.

Törpesármány

A törpesármány (Emberiza pusilla) a madarak osztályának a verébalakúak rendjéhez, ezen belül a sármányfélék családjához tartozó faj.

Előfordulása: Észak-Oroszországban és Ázsia északi részén költ, de télen leköltözik Kelet-Poroszországig, Svédország déli részéig, Hollandiáig, Belgiumig. 

Megjelenése: Testhossza 13,6 centiméter, farkhossza 6 centiméter és szárnyhossza 7 centiméter . Feje teteje, szemsávja és pofája élén vörösbarna, a fejtetőn egy fekete sáv húzódik. A nyak oldalain 1-1 rozsdásvörös keresztsáv. A szárny- és farktollai sötétbarnák.

Életmódja: Tápláléka elsősorban magok, zöld növényi részek és rovarok.

Szaporodása Törpe füzesekben, síkvidéki, mohával fedett vagy mocsaras talajú tundrák talajára rakja fészkét. Talajmélyedésbe készíti, száraz levelekből, mohából, fűből és finom szőrrel, fűszálakkal béleli ki. Fészekalj 4–6 tojásból áll. Fiókák fél fészekhagyók.

Uráli bagoly

Az uráli bagoly (Strix uralensis) a madarak osztályának a bagolyalakúak rendjébe, a bagolyfélék családjába tartozó faj.

Előfordulása: Elterjedt a hideg- és mérsékelt égövi Eurázsiában Szahalintól és Japántól Skandináviáig és a Kárpát-medencéig. Elterjedésének határai északon nagyjából a 65. szélességi fokot, délen nagyjából a tajga déli határát követik. 

Megjelenése: Megjelenése macskabagolyra emlékeztet, de annál nagyobb, az uhunál kisebb. Színezete sápadt szürkésbarna, hátán feltűnő sötét mintázattal. Feje kerek, arca szürkésbarna, csőre sárga vagy narancsszínű, szemei feketék. Farka hosszú ék alakban végződik, keresztcsíkozott. Szárnyai lekerekítettek. Röpte erőteljes, kissé emlékeztet az egerészölyv röptére. Nem figyelhető meg rajtuk az ivari dimorfizmus. Hossza: 50–59 cm, szárnyfesztávolsága: hím 115 cm, tojó 125 cm. Testtömeg: hím 540–730 g, tojó 720–1200 g.

Életmódja: Nagyobb faodvakban vagy ragadozómadarak elhagyott fészkein költ, és nagyméretű mesterséges fészekodvakban is megtelepíthető. Rendszerint két tojást rak, a fiókák 27–34 nap kotlás után kelnek ki. Kb. 4 hét után elhagyják a fészket, de ilyenkor még röpképtelenek. Az uráli bagoly agresszíven támad, ha fészkéhez vagy fiókájához ember közelít, és erőteljes karmaival könnyen megvakíthat egy embert. Rágcsálókkal és madarakkal táplálkozik.